2010. december 31., péntek

Dohnányi Ernő: Concertino hárfára és kamarazenekarra

Dohnányi Ernő (1877-1960) 1952-ben írta a darabot a floridai Tallahassee-ben. Ebben az amerikai városban tanítványa volt Harold Schiffman amerikai zeneszerző, aki később egy művét Rohmann Henrik magyar hárfaművész emlékének ajánlotta. Rohmann volt, aki a darabot Magyarországon bemutatta 1965-ben.

A hárfaversenyt először 1963-ban adták elő és csak 1970-ben, 10 évvel a halála után adták ki. Dohnányi páratlan zeneszerző volt, mert úgy tudott komponálni egy hangszerre, mintha maga is virtuóz lenne azon a bizonyos hangszeren. Erre tökéletes példa hárfaversenye. Nehéz megtalálni a hárfa és a zenekar közti egyensúlyt, ezt ő kis létszámú zenekarral oldotta meg.

Az első tétel a tavaszt idézi, üdeségével, vidámságával, fiatalságával. Dallama óriásdallammá kerekedik, mikor egy-egy újabb hangnemmel bővül. A középső tétel izgalmas, tréfás, scherzo előadás, ami módfelett precíz munkát követel meg a szólistától és a zenekartól egyaránt. Az utolsó tételben a szerző visszatekint életére, mérlegre téve saját tetteit, alkotásait. Ez a rész lassú ütemű, magas hangokon játszódik, a bölcs lélek útját mutatja be.

A darab nem az 50-es évek hidegháborús érzéseit tükrözi, hanem a régebbi korokba tekint vissza könnyedségével, jókedvűségével. A magyar hárfások gyakran játsszák, többek között c. Több magyar és külföldi hárfaművésszel is készült róla felvétel. A Hungaroton hanglemeze még kapható a boltokban:

Dohnányi Ernő

Concertino hárfára és kamarazenekarra Op. 45
15'12


1. Andante 7'15
2. Allegro vivace 3'37
3. Adagio non troppo 4'19

Hárfa: Felletár Melinda
Közreműködik: Magyar Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Drahos Béla

HCD 32467
5991813246721
(P) 2006 Hungaroton Records Ltd.

Sajnos magyar előadót nem találtunk a videómegosztón:



(Fanni)

2010. december 29., szerda

Hárfakoncert decemberben

2010. december 15-én a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény hárfa szakos tanulói koncertet adtak. A koncerten részt vettek a diákok szülei, barátai is.

Először az elsősök játszották le darabjaikat, őket a harmadikosok és negyedikesek követték. Ezután a konzisok következtek, Nizalowski Dorottya és Nizalowski Fanni, akik egy duó darabbal is előálltak. Végül a szakképzősök játszottak, Mericske Nikoletta és Janoch Orsolya.

A koncerten a szülők fényképeket és videókat készítettek:




A koncertet Nagy Katalin hárfatanárnő szervezte. Köszönet neki a gyerekek betanításáért, a színvonalas műsorért és a karácsonyi hangulatú díszítésért!

-energetic-

2010. december 28., kedd

Rohmann Henrik

Kevés írás és felvétel őrzi az emlékét. Hatása mindazonáltal mégis óriási, hiszen nemzedékek sorát nevelte és tanította a budapesti zenei konzervatóriumban. Bár több, mint harminc éve, hogy eltávozott, egykori tanítványai azonban még ma is hálás szívvel említik a nevét.

2010. december 17., péntek

Milyen a hárfa?

Ha hárfásokkal készült interjút olvasunk, szinte mindig találunk egy-két olyan kérdést, ami naiv rácsodálkozás a hangszerre. Hogy bírja mozgatni egy törékeny asszony azt a hatalmas és nehéz alkalmasságot? Mik azok a fémlapok alul? Mennyibe kerül egy ilyen hangszer? Ebben a cikkben néhány érdekes adat olvasható a koncerthárfákról.

2010. december 16., csütörtök

Melyek a hárfa főbb részei?

Aristid von Würtzler írja, hogy egy ízben, amikor a Fehér Házban lépett fel, a koncert után a hatalmasságokból és jeles személyiségekből álló közönség nem sietett azonnal a terített asztalokhoz. A hárfa köré sereglettek, és kíváncsian kérdezték őt a hangszeréről. A legjobban az lepte meg őket, hogy a hárfán pedálok is találhatók.

Úgy látszik, hogy a zene és a hárfás igencsak leköti a közönség figyelmét. Sokan észre sem veszik, hogy a hangolás pedállal, illetve lábbal történik. Ha ez így van, akkor a hárfajáték nagyban hasonlít a bűvészkedéshez, úgyhogy egy koncert után helyes az órák meglétét ellenőrizni...

Az alábbiakban a hárfa fontosabb részei következnek azzal a megjegyzéssel, hogy a hangszer másfél ezer alkatrészből áll. A lista tehát közel sem teljes.

A 47 húros koncerthárfa részei

Fej (head, crown): csigavonallal, koronával vagy modern formákkal díszített rész.

Nyak (neck): ebben kapott helyet a hangoló mechanika, hullámvonalas, kívülről fémlemez erősíti és díszíti.

Hangolótárcsák (pedal disks): a nyakon található, tüskékkel felszerelt apró tárcsák. Ahogy egy tüske hozzáér egy húrhoz, változik a rezgő húr hossza és a húr elhangolódik. A tárcsákat a pedálokkal bonyolult mechanizmus és kábelek kötik össze. Számuk annyi, ahány húr a hárfán található, koncerthárfák esetén 47.

Váll (shoulder): a nyakat és a hangszerszekrényt összekötő íves rész.

Húrok (strings): Bélből, fémből vagy nylonból készülnek. A leghosszabb húr adja a legmélyebb hangot. A C húrok pirosak, az F húrok feketék vagy kékek. A hárfa hangterjedelme nagy, hat és fél oktáv.

Hangszekrény (soundbox): a hangot felerősítő és módosító doboz, talán a legfontosabb rész. Alakja trapéz (straight) vagy körte (extended) alakú lehet, az utóbbi adja a szebb, teltebb és erősebb hangzást. A rezonánslapot gyakran díszítik pl. arabeszkkel.

Pedálok (pedals): ezekkel hangol a hárfás játék közben, számuk 7. Egy-egy pedálnak három állása lehet, a játékos így tud pl. C, Cesz vagy Cisz hangot hangolni.

Lábazat (feet): ebben görgők találhatók, amelyek a hangszer mozgatását segítik.

Oszlop (column, pillar): ebben kábelek futnak, melyek a pedálokat és a nyakban elhelyezett hangolómechanikát kötik össze.


További érdekes írásaink a témában:

2010. december 13., hétfő

Mi a hárfa?

Erre a kérdésre nem könnyű rövid választ adni, hiszen a hárfa egy több ezer éves és technikai szempontból bonyolult hangszer. Az alábbiakban a legfontosabb hangszertani tudnivalók olvashatók róla. A hangszerekkel és ezek csoportosításával, rendszerezésével az organológia foglalkozik.

Meghatározása

A hárfa olyan húros, pengetős hangszer, amelynél a húrok merőlegesek a rezonánsszekrényre és a húrjait csupasz ujjakkal pengetik.

Alakja

A legtöbb hárfa nagyjából háromszög alakú.

Alapvető részei

Minden hárfa közös része a rezonánsszekrény, a nyak és a húrok.

Egyéb jellemzők

A hárfa dallamhangszer és polifonhangszer. Alapvetően diatonikus, de a modern pedálrendszernek köszönhetően kromatikus is.

Játékosok

A hárfán játszó emberek elnevezése a magyar nyelvben hárfás vagy hárfaművész. Angolul a népzenészeket "harper"-nek, a klasszikus zenét játszókat "harpist"-nak nevezik. A magyar nyelvben nincs ilyen megkülönböztetés.

Besorolása

A hárfa a kordofon hangszerek családjába (3), ezen belül az összetett húros hangszerek főcsoportba (32) tartozik. A hárfa hangszercsoport száma 322.

Típusai

     Hárfák (322)

          * Nyitott hárfák (322.1)

               o Ívhárfák (322.11)

               o Szöghárfák (322.12)

          * Kerethárfák (322.2)

               o Hárfák hangoló mechanizmus nélkül (322.21)

                    + Diatonikus kerethárfa (322.211)

                    + Kromatikus kerethárfa (322.212)
  
                         # A húrok egy síkban vannak (322.212.1)

                         # A húrok két síkban keresztezik egymást (322.212.2)

               o Hárfák hangoló mechanizmussal (322.22)

                    + Kézi hangolóval (322.221)

                    + Pedálhangolóval (322.222)

Két fő típusa

A nyitott hárfa nem tartalmaz, a kerethárfa tartalmaz oszlopot. Előbbi az ókorban (Mezopotámia, Egyiptom) és néhány távoli kultúrában (Afrika, Ázsia) volt elterjedt.

Hangolás

Csak a kampós (népi) és a pedálos (koncert-) hárfák rendelkeznek hangolóval.

A kromatikus kerethárfáknál nincs szükség hangolóra, mivel minden hanghoz külön húr tartozik. Ezek a hangszerek Spanyolországban és Olaszországban voltak elterjedve a 16-17. században.

A pedálos hárfáknak a hangolás szempontjából két fő típusa van. Az egyszeres mechanikával rendelkezők diatonikus, a kétszeres mechanikával rendelkezők pedig valódi kromatikus hangszerek. Előbbiek a 18., utóbbiak a 19. században alakultak ki és terjedtek el.

A hangszer rokonai

A hárfa legközelebbi rokonai a lantok (321) és a hárfalantok (323). Előbbi csoportba tartozik a hegedű és a gitár. Fontos különbség, hogy ezeknél a hangszereknél párhuzamosak a húrok a rezonánssal, illetve, hogy vonóval, pengetővel stb. játszanak rajtuk.

Kifejlesztése

A hárfát az ókorban fejlesztették ki, de néhány őskori barlangrajzon is látható hárfához hasonló hangszer. A legősibb hangszerek egyike. Ausztrália kivételével minden kontinensen (Afrikában, Amerikában, Ázsiában és Európában) elterjedt.

Egyéb elnevezései

Arpa – olaszul és spanyolul
Cláirseach - írül
Harfa – lengyelül és csehül
Harfe – németül
Harp – angolul
Harpe - franciául
АРФА - oroszul
چنگ - perzsául
ハープ- japánul


*

További érdekes írásaink a témában:

Aristid von Würtzler

Még kapható a boltokban a New York Harp Ensemble néhány lemeze, köztük egy-két karácsonyi felvétel is. Az együttest Würtzler Arisztid magyar-amerikai hárfaművész, zeneszerző és zenetanár alapította és vezette. Ő 1925-ben született és 1997-ben halt meg. Mindmáig a legismertebb magyar származású hárfaművész.

Aristid von Würtzler-plakát
1961-ből
Édesapja hegedűs, zeneesztéta és zeneszerző volt, aki gyermekei zenei nevelésére nagy figyelmet szentelt. Iskoláit az Aszódi Evangélikus Gimnáziumban, majd a Liszt Ferenc Zeneakadémián végezte. Kezdetben zongorán és csellón tanult, hárfázni 12-13 éves korában kezdett. Első tanára Rohmann Henrik volt, az akadémián Rékai Miklós. Vele többször is összetűzésbe került, egy vizsgán például nem volt hajlandó a kötelező darabot a Rékai által megkövetelt neoromantikus stílusban eljátszani. Egyszer el is tanácsolták arra való hivatkozással, hogy a marxizmus előadásokat nem látogatja kellő rendszerességgel, és csak Zathureczky Ede igazgató segítségével került vissza. Később tanárai közül egyedül Kodály Zoltánra emlékezett vissza szívesen, vele az Egyesült Államokban is találkozott és dolgozott. Utoljára 1956. november 22-én lépett fel Magyarországon, az Operaházban a beteg Rékait helyettesítette. Még azon a télen bátyjával, Bélával együtt emigrált. Ugyan az 1956-os forradalom eseményeiben nem vett közvetlenül részt, de félt az általános megtorlástól és azt remélte, hogy hárfás pályafutása egy szabadabb világban kiteljesedhet. (Az emigrációs évekről szól Géczy Károly sorozata, melyet mi közöltünk elsőként.)

Bécsbe, majd az Egyesült Államokba ment. Nem beszélte a nyelvet, ezért kezdetben fizikai munkákból élt. Visszaemlékezéseiben büszkén emlegette, hogy szegénységében a szomszédai között volt két prostituált, s hogy tőlük kért kölcsön az első hárfájára. Hamarosan azonban Bélával együtt bekerült a ditroiti szimfonikusokhoz, 1958-ban pedig második hárfásként a new yorki filharmonikusokhoz. A próbajátékon nem kisebb személyiség, mint Leonard Bernstein hallgatta meg.

1963-ban megpályázta a Hartfordi Egyetem tanári állását és belevetette magát az amerikai hárfaélet szervezésébe. Az egyetem mesterkurzusaira neves külföldieket hívott meg, köztük Pierre Jamet francia professzort, aki 1959-ben megszervezte az első hárfa-világkongresszust, Hans Joachim Zingelt, a hárfairodalom német szaktértőjét, Mireille Flourt belga és Vera Dulova szovjet hárfásokat, és az éppen az USA-ban tartózkodó szovjet zeneszerzőt, Hacsaturjánt is. 1969-ben ő szervezte meg az első amerikai nemzetközi hárfaversenyt, igaz, elsőségét ma nem ismerik el.

1970-ben átment a New York Egyetemre és megalapította saját együttesét, a New York Harp Ensemble-t, amelyben rajta kívül négy nő játszott. A tagok folyamatosan cserélődtek felesége, a lengyel származású Barbara Pniewska kivételével. Az együttes majd' harminc éves fennállása alatt a világ 56 országában szerepelt - a Fehér Házban ötször is, a Vatikánban 1985-ben -, és több tucat felvételt adott ki.

A hetvenes évek közepétől kezdve rendszeresen hazatért. Ugyan a hárfaoktatás helyzete és a nyugatitól elszakadt zenei élet bizonyos megnyilvánulásai felháborították, de koncertezett és nemzetközi mesterkurzusokat is vezetett Budapesten, Szombathelyen és Keszthelyen a Helikon Kastélyban. A New York Harp Ensemble néhány felvételét a Hungaroton adta ki. Érdekesség, hogy az együttes egyik tagja, a szintén lengyel származású Sylvia Kowalczuk később szólólemezeket is adott ki hazánkban. Az együttes többször is együtt koncertezett Marton Évával, és közös felvételeket is készítettek.

Würtzler a tanítás és a koncertezés mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett a 20. századi hárfairodalom bővítésében is. Neves szerzőket kért fel hárfás művek alkotására (pl. Bernstein, Stockhausen, Ligeti György), és ő maga is több saját művet, átiratot és feldolgozást alkotott. A promóciót és a rendelkezésre álló eszközöket (pl. a televíziót) tudatosan kezelte. Számos televízió- és rádiófelvétel készült vele világszerte, zenéről írott cikkei pedig többek között a Music Journal, a Baton és a The Instrumentalist c. újságokban jelentek meg.

Budapesten, a Kerepesi úti Nemzeti Sírkertben temették el. Carl Swanson, a világhírű bostoni hárfakészítő írt megemlékezést róla. Ő egy írásában foglalkozott az együttessel is. Egy másikban pedig megjegyezte, hogy varázslatos bisbigliandoja olyan tökéletes volt, amilyet rajta kívül senki mástól nem hallott.

Irodalom: Juhász Előd-Kaposi Kis István: Beszélő hárfa. Aristid von Würtzler. Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Budapest, 1990.

Lásd még:

A New York Harp Ensemble néhány még kapható Hungaroton-felvétele:

Christmas/An Evening with the
New York Harp Ensemble
(forrás: Hungaroton)


Würtzler életútjának fontosabb adatai 1990-ig, az 1990-97 közötti pálya feldolgozása még várat magára:

Tanulmányok

Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (Budapest), 1950-55
Zeneszerzés Kodály Zoltánnal, 1953

Zenekarok

Állami Hangversenyzenekar (Magyarország), 1951-56
Detroit Symphony Orchestra (USA), 1957-58
New York Philharmonic (USA), 1958-61

Hárfakoncertek

52 országban

Kitüntetések és gálakoncertek

London College of Applied Science (USA), díszdoktori cím, 1968
Koncert a bogotai elnöki palotában (Columbia), 1977
Koncert a hondurasi elnöki palotában (Honduras), 1979
Koncertek a Fehér Házban (USA), 1980 és 1982
Koncert a manilai elnöki palotában (Fülöp szigetek), 1979
Koncert II. János Pál pápa előtt (Vatikán), 1985

Oktatás

Hartt College of Music, University of Hartford (USA), 1963-70
New York University (USA), 1970-87
Hofstra University (USA), 1970-72
University of Bridgeport (USA), 1974-78
Aaron Copland School of Music, Queens College, City University (USA), 1982-1997

Hárfaversenyek és mesterkurzusok

Hartt College of Music, University of Hartford - éves nemzetközi mesterkurzus és hárfaverseny (USA), 1963-1970
New College, Sarasota, Florida - Summer Festival (USA), 1970, 1971
State University of New York - Planting Fields (USA), 1970
Sion (Svájc), Heimbach (NSZK) és Gitta de Castello - éves mesterkurzus, (Olaszország) 1972-78
Sanghaj, Peking (Kína), 1982
Kairói Konzervatórium (Egyiptom), 1985
Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (Magyarország), 1987
Szombathely (Magyarország), 1988
Keszthely (Magyarország), 1990

Zsűri

Nemzetközi Hárfaverseny (Svájc), 1964, 1974
Izraeli Nemzetközi Hárfaverseny (Izrael), 1965 (tiszteletbeli tag)
Első Nemzetközi Hárfaverseny (USA), 1969
Nemzetközi Hárfaverseny (Olaszország), 1978, 1980

Rendelésre írott művek

Concert Improvisation - Hartt College of Music (USA), 1969
Little Suite - Nimura Hárfaegyüttes (Japán), 1970
Modern Sketches - Rajnai Kamarazenekar (Németország) 1972

Művek szólóhárfára

Bartók Vol. I. for Solo Harp (Lyra Music, International Music Service)
Brilliant Romantic Etude (General Music Publication)
Capriccio for Solo Harp. Memory of Salzedo (Lyra Music, International Music Service)
Concert Improvisation (Lyra Music, International Music Service)
Donizetti, Gaetano - von Würtzler: Lucia di Lammermoori. Paraphrase (General Music Publication)
Händel, Georg Friedrich - von Würtzler: Concerto in F Major with Cadenza by von Würtzler (General Music Publication)
Lullaby (Lyra Music, International Music Service)
Menuet (Lyra Music, International Music Service)
Modern Sketches (Southern Music Publication)
Old Dance (Lyra Music, International Music Service)
Puppet Dance (Lyra Music, International Music Service)
Variations on a theme of Corelli (General Music Publication)
Vivaldi, Antonio - von Würtzler: Concerto in D Major (General Music Publication)

Eredeti művek

Canto Amoroso (F. C. Publishing Co.)
Caprice de Concert (F. C. Publishing Co.)
Little Tale (F. C. Publishing Co.)
Meditation (Salvi Intertanional Corp.)
Paraphrase on a Theme from Rigoletto (F. C. Publishing Co.)
Tale for the Boys (Salvi Intertanional Corp.)
Three Miniatures for Violin and Harp (Salvi Intertanional Corp.)
Vivaldi, Antonio: Concerto (F. C. Publishing Co.)

Átiratok, feldolgozások

Bach, Christian: Concerto „God Save the King”. Cadenza: von Würtzler (Salvi Intertanional Corp.)
Bartók, Béla: Rumanian Folk Dances for Solo Harp (Salvi Intertanional Corp.)
Bartók, Béla: Vol. II. for Solo Harp (Salvi Intertanional Corp.)
Chinese folk song: Amid Flowers Beside the River Under the Spring (Salvi Intertanional Corp.)
Franck, César: Agnus Dei for Solo Harp (F. C. Publishing Co.)
Kodály, Zoltán: Gyermektáncok (Salvi Intertanional Corp.)
Kodály, Zoltán: Intermezzo from Háry János (Salvi Intertanional Corp.)
Kodály, Zoltán: Székely nóta, Hungarian Songs (3) (Magyar parasztdalok)
Landscape in Sunset. Original work from China, edited by von Würtzler. (Salvi Intertanional Corp.)
Marcello, Benedetto: Adagio for Solo Harp (F. C. Publishing Co.)
Noon. Edited by von Würtzler (Salvi Intertanional Corp.)
The Cherry Blossoms. Original work from China, edited by von Würtzler. (Salvi Intertanional Corp.)
The Voice of Youth. Original work from China, edited by von Würtzler. (Salvi Intertanional Corp.)
Vivaldi, Antonio: D Major Concerto PVW 209 with Cadenza (F. C. Publishing Co.)
Vivaldi, Antonio: Largo from Concerto in D Major PVW 209 (F. C. Publishing Co.)
XVIII Century Hungarian Dances (Salvi Intertanional Corp.)

Más szerzőknek adott felkérések

Bernstein, Leonard (USA): Chorale and Meditation
Chiti, Gianopaulo (Olaszország): Breakers
Creston, Paul (USA): Olympia Rhapsody for Harp
Damase, Jean Michel (Franciaország): Concertino
Dello Joio, Norman (USA): Bagatella
Durkó Zsolt (Magyarország): Serenata Per Quatro Arpas
Flagello, Nicolas (USA): Arismo II. for 4 Harps, Island of Mysterious Bells
Hanus, Jan (Csehszlovákia): Introduzione E Toccata
Hidas Frigyes (Magyarország): Hungarian Melodies
Houhaness, Alari (USA) - Stuart Colidge: Spirituals in Sunshine and Shadow
Kasilag, Lucrecia R. (Fülöp szigetek): Diversions II for 4 Harps
Ligeti György (Magyarország/Németország): Continuum
Maayani, Ami (Izrael): Arabesque for 4 Harps
Mecsedelov, Mihail (Szovjetunió): Song Procession for 4 Harps and Drum
Montori, Sergio (Olaszország): Iron Garden”
Saygun, Ahmed Adnan (Törökország): Three Preludes for Four Harps, Three Melodies for Four Harps
Serly Tibor (Magyarország/USA): Canonic Prelude for 4 Harps
Takemitsu, Toru (Japán): Wavelength
Wha, Lin (Kína): Amid Flowers Beside the River
Wilkomirski, Josef (Lengyelország): Concerto for Four Harps

Lemezek

Vivaldi: Concerto (közreműködik a New York Philharmonic Leonard Bernstein vezényletével, Columbia)

(További lemezek jelentek meg a Golden Crest Records, Hispavox, Hungaroton, Musical Heritage Society, Music-Masters és Orfeo cégeknél.)

A New York Harp Ensemble lemezei

New York Harps Ensemble/CRS 4130 Golden Crest Quadrophonic
New York Harp Ensemble/CRS 4121 Golden Crest Quadrophonic
18th Century Concerti and Strings, Musical Heritage Society 3320
18th Century Concerti Stereo Cassette MHC 5320
XVIII Century Music for Harp Ensemble MHS 3239
XVIII Century Stereo Cassette MHC 5239
Contemporary Music for Harp Ensemble MHS 1184
Contemporary Stereo Cassette MHC 2100
Contemporary Music for Harp and Strings MHS 3370 (Solo: von Würtzler)
American Cavalcade MHS 3307
Romantic Music for Harp Ens. and Solo Harp MHS 3611 (Solo: von Würtzler)
Romantic Music Stereo Cassette MHC 5611
Musical Memories, Vol. I. MHS 3670
Musical Memories, Vol. I. Stereo Cassette MHC 5670
Christmas with New York Harp Ensemble MHS 3483 (Solo: von Würtzler)
Christmas with New York Harp Ensemble Stereo Cassette MHC 5483
An Evening with the New York Harp Ensemble MHS 3890 (Solo: von Würtzler)
Musical Memories Vol. II. MHS 4259 (Solo: von Würtzler)
Musical Memories, Vol. II. Stereo Cassette MHC 6259 (Solo: von Würtzler)
Rhapsody for Harp and Orchestra, MHS 4387 (Solo: von Würtzler)
Mostly Concertos, MHS 4260 (Solo: von Würtzler)
The New York Harp Ensemble, Hungaroton SLPX 12726
The New York Harp Ensemble, Hungaroton, MK 12726
The New York Harp Ensemble, Hungaroton Stereo HCD 12726
A Pastorale Christmas, MusicMasters, MMD 20098A
A Pastorale Christmas, MusicMasters Stereo Cassette, MMC 40098Z
A Pastorale Christmas, MusicMasters Compact Disc. CD MMD 60098Y
A Pastorale Christmas with NYH Ensemble MHS 4610 Digital-Stereo
A Pastorale Christmas with NYH Ensemble Digital-Stereo Cassette 6611
Weinachtiiche Harfenmusik NYHE and Pro Arte Chamber Orchestra, conductor: Aristid von Würtzler, Orfeo, Stereo-Digital-S 122 841 B
Éva Marton with the New York Ensemble, Hungaroton SLPD 12939
Éva Marton with the New York Harp Ensemble, Hungaroton MK 12939
Éva Marton with the New York Harp Ensemble, Hungaroton HDC 12939
Hungaroton Highlights, 1987-88, Hungaroton, HCD 1661

2010. december 11., szombat

Aranyhárfa

A Magyar Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményében őriznek egy hárfát, melyet a köznyelvben „Aranyhárfának” neveznek. A hangszer a 18. században készült Franciaországban, diatonikus egyszeres pedálhárfa. A hagyomány szerint Mária Antóniának és Benyovszky Móric feleségének a tulajdona volt. Kétségtelen, hogy a múzeum gyűjteményének egyik kiemelkedő értéke.


Szerkezete és díszítése

Aranyhárfa
a Magyar Nemzeti Múzeum
hangszergyűjteményében
A hangszert a korszak neves hárfaépítője, Pierre-Joseph Cousineau készítette, aki Mária Antónia udvari hangszerkészítője volt. A hárfa 35 húros és a maiakkal egyezően hét pedált tartalmaz. Magassága kb. 150 cm. Rokokó stílusú, tehát dúsan faragott és aranyozott. Az oszlopon körkörös, a koronán csigavonalú növényi faragvány fut végig, a lábazat, a hangszekrény, a nyak, az oszlop és a korona aranyozása pedig szinte keretezi a rezonánslapot. Utóbbit kézzel festett képpel díszítették. A festményen Vénusz enyeleg Marssal, a háttérben Vulcanus műhelye látható, az előtérben a kis Amor játszik Mars sisakjával.

Ki volt a tulajdonosa?

A Múzeum 1852. évi leltárkönyve szerint a hangszert báró Vécsey Miklósné ajándékozta a gyűjteménynek. Ő egyik ősétől, Sir Thomas Prescott-tól kapta, aki árverésen jutott hozzá 1793, azaz Mária Antónia kivégzése után. Mivel az ajándékozással kapcsolatos okiratok a II. világháború idején megsemmisültek, ezért a magyar hangszertörténészek ezt az adatot fenntartással kezelik.

Megtaláltuk azonban az interneten az Algemeen Handelsblad holland újság 1852. december 23-i lapszámát, ami az ajándékozás tényét talán megerősíti:

„Dezer dagen heeft de barones Vécsey aan het Pesther Museum de harp van de ongelukkige Konipgin van Frankrijk, Marie Autoinette, tea geschenke gegeven. Dit speeltuig was by den openbaren verkoop van het ameublement dier onttroonde Vorstin aangekocht door den vader der barones, Sir Thomas Prescott, en sedert in die familie gebleven.”

Egy másik feltevés szerint a hárfa Benyovszky Móric feleségének, Hensch Zsuzsannának volt a tulajdona. Benyovszky bejáratos volt XVI. Lajos udvarába, felesége pedig részt vett Mária Antónia zenei összejövetelein, és így kapta a királynőtől ajándékba a hárfát. (Az udvari hárfás életről szól a Madame Victoire hárfája és a Conti herceg hárfás vacsorája című cikkünk.) A későbbi leszármazók, Roxer Vilmos és Ocskay Gusztáv feljegyzéseiből kiderül, hogy az ajándékba adott hangszeren tanult Mária Antónia hárfázni. A történészek egyéb írásos bizonyíték híján ezt a feltevést is fenntartással kezelik.

Az Aranyhárfa jelentősége

Cousineau-féle egyszeres
pedálhárfa
A több más korabeli hangszerrel együtt őrzött hárfa értékét és jelentőségét nemcsak a korábbi tulajdonosok személye adja. A hárfa a legősibb hangszerek egyike. Szinte minden földrészen és kultúrában elterjedt, miközben a felépítése és szerkezete alig változott.

A 18-19. századi hangszerészek azonban számos technikai újítást vezettek be, ami modern, sikeres és kedvelt hangszerré tette. Előbb kialakult az egyszeres pedálrendszer (Jacob Hochbrucker, 1697 vagy 1720), majd a dupla pedálrendszer (Sébastien Érard, 1810). Az egyszeres mechanika előnye, hogy a hárfás mindkét keze felszabadult a játék számára, mivel a hangolást már lábbal végezte. A kettős mechanikáé pedig, hogy a hárfát valódi kromatikus hangszerré tette. Az Aranyhárfa egyszeres mechanizmust tartalmaz, így még nem teljesen kromatikus.

Cousineau elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a hárfa a legnépszerűbb hangszerré vált a francia udvarban, a párizsi szalonokban és a felvilágosodás terjedésével együtt egész Európában. Nevéhez fűződik a béquilles-nek nevezett csőralakú toldalék (tüske, hangolóvilla) kifejlesztése, mely a hangolást segítette, és a mai rendszerű kettős áthangoló mechanika alkalmazása, melyet Érard fejlesztett tovább. Cousineau-t így Hochbrucker és Érard mellett a 18. század egyik legnagyobb hárfaépítő-mesterének tartják.

*

Napjainkban Beat Wolf készít hasonmás Lajos-korabeli hárfákat, ő restaurálja is a korabeli hangszereket.

Érdekesség, hogy néhány évvel ezelőtt még nálunk is készítettek hasonló szerkezetű hárfákat szintó cigányok, persze kevesebb díszítéssel és kevésbé nemesebb anyagokból, elsősorban német paraszti mintákat követve.

*
Irodalom:



Lásd még: