2010. december 31., péntek

Dohnányi Ernő: Concertino hárfára és kamarazenekarra

Dohnányi Ernő (1877-1960) 1952-ben írta a darabot a floridai Tallahassee-ben. Ebben az amerikai városban tanítványa volt Harold Schiffman amerikai zeneszerző, aki később egy művét Rohmann Henrik magyar hárfaművész emlékének ajánlotta. Rohmann volt, aki a darabot Magyarországon bemutatta 1965-ben.

A hárfaversenyt először 1963-ban adták elő és csak 1970-ben, 10 évvel a halála után adták ki. Dohnányi páratlan zeneszerző volt, mert úgy tudott komponálni egy hangszerre, mintha maga is virtuóz lenne azon a bizonyos hangszeren. Erre tökéletes példa hárfaversenye. Nehéz megtalálni a hárfa és a zenekar közti egyensúlyt, ezt ő kis létszámú zenekarral oldotta meg.

Az első tétel a tavaszt idézi, üdeségével, vidámságával, fiatalságával. Dallama óriásdallammá kerekedik, mikor egy-egy újabb hangnemmel bővül. A középső tétel izgalmas, tréfás, scherzo előadás, ami módfelett precíz munkát követel meg a szólistától és a zenekartól egyaránt. Az utolsó tételben a szerző visszatekint életére, mérlegre téve saját tetteit, alkotásait. Ez a rész lassú ütemű, magas hangokon játszódik, a bölcs lélek útját mutatja be.

A darab nem az 50-es évek hidegháborús érzéseit tükrözi, hanem a régebbi korokba tekint vissza könnyedségével, jókedvűségével. A magyar hárfások gyakran játsszák, többek között c. Több magyar és külföldi hárfaművésszel is készült róla felvétel. A Hungaroton hanglemeze még kapható a boltokban:

Dohnányi Ernő

Concertino hárfára és kamarazenekarra Op. 45
15'12


1. Andante 7'15
2. Allegro vivace 3'37
3. Adagio non troppo 4'19

Hárfa: Felletár Melinda
Közreműködik: Magyar Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Drahos Béla

HCD 32467
5991813246721
(P) 2006 Hungaroton Records Ltd.

Sajnos magyar előadót nem találtunk a videómegosztón:



(Fanni)