2010. december 13., hétfő

Mi a hárfa?

Erre a kérdésre nem könnyű rövid választ adni, hiszen a hárfa egy több ezer éves és technikai szempontból bonyolult hangszer. Az alábbiakban a legfontosabb hangszertani tudnivalók olvashatók róla. A hangszerekkel és ezek csoportosításával, rendszerezésével az organológia foglalkozik.

Meghatározása

A hárfa olyan húros, pengetős hangszer, amelynél a húrok merőlegesek a rezonánsszekrényre és a húrjait csupasz ujjakkal pengetik.

Alakja

A legtöbb hárfa nagyjából háromszög alakú.

Alapvető részei

Minden hárfa közös része a rezonánsszekrény, a nyak és a húrok.

Egyéb jellemzők

A hárfa dallamhangszer és polifonhangszer. Alapvetően diatonikus, de a modern pedálrendszernek köszönhetően kromatikus is.

Játékosok

A hárfán játszó emberek elnevezése a magyar nyelvben hárfás vagy hárfaművész. Angolul a népzenészeket "harper"-nek, a klasszikus zenét játszókat "harpist"-nak nevezik. A magyar nyelvben nincs ilyen megkülönböztetés.

Besorolása

A hárfa a kordofon hangszerek családjába (3), ezen belül az összetett húros hangszerek főcsoportba (32) tartozik. A hárfa hangszercsoport száma 322.

Típusai

     Hárfák (322)

          * Nyitott hárfák (322.1)

               o Ívhárfák (322.11)

               o Szöghárfák (322.12)

          * Kerethárfák (322.2)

               o Hárfák hangoló mechanizmus nélkül (322.21)

                    + Diatonikus kerethárfa (322.211)

                    + Kromatikus kerethárfa (322.212)
  
                         # A húrok egy síkban vannak (322.212.1)

                         # A húrok két síkban keresztezik egymást (322.212.2)

               o Hárfák hangoló mechanizmussal (322.22)

                    + Kézi hangolóval (322.221)

                    + Pedálhangolóval (322.222)

Két fő típusa

A nyitott hárfa nem tartalmaz, a kerethárfa tartalmaz oszlopot. Előbbi az ókorban (Mezopotámia, Egyiptom) és néhány távoli kultúrában (Afrika, Ázsia) volt elterjedt.

Hangolás

Csak a kampós (népi) és a pedálos (koncert-) hárfák rendelkeznek hangolóval.

A kromatikus kerethárfáknál nincs szükség hangolóra, mivel minden hanghoz külön húr tartozik. Ezek a hangszerek Spanyolországban és Olaszországban voltak elterjedve a 16-17. században.

A pedálos hárfáknak a hangolás szempontjából két fő típusa van. Az egyszeres mechanikával rendelkezők diatonikus, a kétszeres mechanikával rendelkezők pedig valódi kromatikus hangszerek. Előbbiek a 18., utóbbiak a 19. században alakultak ki és terjedtek el.

A hangszer rokonai

A hárfa legközelebbi rokonai a lantok (321) és a hárfalantok (323). Előbbi csoportba tartozik a hegedű és a gitár. Fontos különbség, hogy ezeknél a hangszereknél párhuzamosak a húrok a rezonánssal, illetve, hogy vonóval, pengetővel stb. játszanak rajtuk.

Kifejlesztése

A hárfát az ókorban fejlesztették ki, de néhány őskori barlangrajzon is látható hárfához hasonló hangszer. A legősibb hangszerek egyike. Ausztrália kivételével minden kontinensen (Afrikában, Amerikában, Ázsiában és Európában) elterjedt.

Egyéb elnevezései

Arpa – olaszul és spanyolul
Cláirseach - írül
Harfa – lengyelül és csehül
Harfe – németül
Harp – angolul
Harpe - franciául
АРФА - oroszul
چنگ - perzsául
ハープ- japánul


*

További érdekes írásaink a témában: