2011. március 18., péntek

Dr. Géczy Károly: Vándorévek muzsikája (II.)

Dr. Géczy Károly bőgős és zenetörténész hosszú évekig élt az Egyesült Államokban. Würtzler Arisztidnek emigráns társa, barátja és munkatársa volt New Yorkban. A Debrecenbe visszatelepült idős mester megjelenés előtt álló önéletrajzi könyvét „Vándorévek muzsikája” címmel írta meg. Ebből közlünk részleteket, megköszönve neki az érdekes történeteket és emlékeket.


Egy „Beszélő hárfa” Debrecenben örökre elhallgatott


Milyen nagy lelkesedéssel készült magyarországi útjára! Még az elnöki meghívás Jimmy Carter-től vagy a vatikáni szereplés sem hozta úgy lázba. Mintha érezte volna, hogy ez lesz az utolsó útja szeretett hazájába, ahol hangszerének egyre növekedő táborát szerette volna eredeti kompozícióival és átirataival megajándékozni.

Nagy sikerű szolnoki, majd pécsi szereplése után, mint mindig, saját maga pakolta be a hangszerét a kocsiba, és elindult az Együttes első hárfásával, Sylvia Kowalczukkal Debrecen felé, hogy a december 2-i koncert próbáira még idejében elérjen. A Cívis Hotelban szálltak meg, mikor november 30-án éjfél után szívfájdalomról panaszkodott. Mentő vitte ki az I. számú Belklinikára, ahol az orvosok minden igyekezete hiábavalónak bizonyult: hajnali három óra tájban elhunyt Würtzler Arisztid, a világhírű hárfaművész!

Néhány nappal e koncert időpontja előtt dr. Vajda Máriával, a Déri Múzeum kurátorával tervezgettük, hogy milyen szép gesztus lenne a művész részéről, ha Debrecen zeneértő és múzeumpártoló közönségét megajándékozná egy jótékonysági koncerttel. Munkácsy Trilógiája – ami magába foglalja az Ecce Homo, a Jézus Pilátus előtt és a Golgota c. festményeket –, milyen ideális háttér lenne a hárfazenéhez, de egyúttal kegyelettel adózhatna elhunyt barátja, Serly Tibor emlékének is. Együtt dolgoztak Würtzler Lincoln Towers-i lakásán, néhány száz méterre attól az épülettől, ahol a háború idején keserű emigrációs napjait töltötte Bartók.

Géczy Károly Bartók-előadása a new york-i
Magyar Házban. Az első sorban Serly Tibor és felesége,
Elaine ül, mögötte Würtzler Arisztid.

Serly Tibornak Bartókkal való barátsága közismert, és emiatt szívébe zárta nemcsak a magyarság, hanem az egész zeneszerető világ. Ami kevésbé köztudott, hogy édesapja, Lajos, aki családjával 1905-ben Amerikába vándorolt, még párizsi tartózkodása idején jó barátságba került a nagy festővel. Gyakran megjelent annak rezidenciáján, hogy zongora mellé ülve eljátssza az akkori időkben divatos, népszínművekhez készült dallamokat. A Világszép asszony Marica című három-felvonásos bemutatójára a feleségével még fővárosunkba is eljött Munkácsy.

Ilyen különleges élményt jelentett volna, ha a Bartók-darabok mellett a Kék nefelejcs szerzőjének, Serly Lajosnak, valamint kortárs-szerző fiának, Tibornak az ízig-vérig magyar zenéjét játszhatta volna Würtzler az együttessel. Ezt megtagadta tőlünk a sors.

Olyan váratlanul érte Kowalczukot e haláleset, hogy a sokkhatás következtében a debreceni, meg a hátralévő miskolci koncert elhalasztásán gondolkozott. A közeli barátok érvelése, meg az a tudat, hogy a halott művész is a koncertek megtartását és az általa megkezdett munka folytatását óhajtaná, adott erőt a szólistának. Így becsülettel eleget tett feladatának és megtartotta a Kossuth Egyetem Aulájában Kollár Imre vezetésével, a Debreceni Filharmonikusok kíséretével sikeres koncertjét.

Csoportkép a New York Harp Ensemble jótékonysági koncertjén
a Southern Connecticut College-ban. Balról jobbra: Géczy Károly,
Dannis Bacon, a The Kodály Center of America igazgatója,
Párkai István karmester és Würtzler Arisztid

Nagy feladat vár a jövő zenetörténészeire, mert túl kevés idő telt el még ahhoz, hogy értékelni tudjuk Würtzler és a New York Hárfa Együttes művészi eredményeit. Eddig elért munkássága talán mégis három részre osztható: Előadói, Zeneszerzői és Pedagógiai. Korai halála ellenére nyomot hagyott a világ zenei palettáján. Mint:

ELŐADÓMŰVÉSZ

bejárta a világ zenei központjait. Előbb szólistaként, majd mint az általa megalakított New York Hárfa Együttes vezetője. Játszott a columbiai, hondurasi és fülöp-szigeteki elnöki palotában, valamint a washingtoni Fehér Házban is Carter, Reagan, Bush és Clinton elnököknek. 1985-ben II. János Pál pápától kapott meghívásnak tett eleget az Együttes, nagyszámú közönség tetszését kiérdemelve. Hangszeres művészként a legjobbak közé tartozott. Rövid cselló és zongora tanulmányok után a hárfa olyan kiváló pedagógusai tanították, mint Rohmann Henrik és Rékai Miklós.

Játékát franciás könnyedség, kifinomult, árnyalt frazírozási képesség, kiváló ritmus és agogikai biztonságérzék, magas fokú virtuozitás és muzikalitás jellemezte. A páratlan „Würtzler Touch”-ból áramló férfias, dús hangzás, valamint egy fejlett stílusérzék képessé tették a különböző zenei korok hű megszólaltatására.

Emlékszem az első fontos amerikai bemutatkozó szólóestjére, amit a new york-i Town Hallban adott. Nagy izgalommal várta a lapok megjelenését, de a szigorú The New York Times kritikusa „hangszere mesterének” nevezte, kiemelve saját műveinek újszerű hanghatásokra épített, a magyar népdalkincsből táplálkozó világát. Ugyanúgy nagy elismeréssel írtak játékáról és az együttes előadói stílusáról a világ nagy zenei központjainak kritikusai is.

Csak hazájában nem akarták sokáig elfogadni. Az akkori centralizált művészetpolitika kirekesztette még a magyar zenei élet perifériájáról is. 1973-ban a budapesti MÁV Szimfonikusoktól érkezett meghívását minden előzetes értesítés és magyarázat nélkül elhalasztották.

Nyolcévi várakozás és állandó visszautasítások után végre 1974-ben a Liszt Akadémián koncertet adhatott. 1987-ben a Kongresszusi Központban hetekkel az előadás előtt elkapkodták a jegyeket, olyan nagy volt az érdeklődés az együttes iránt. Ezt később több hangverseny követte. Ezután már szívesen látott vendégei lettek nemcsak a koncerttermeknek, hanem a hanglemezstúdióknak is.

Korábban olyan hanglemezvállalatok rögzítették játékukat, mint a Hispavox, a Golden-Crest, a Musical Heritage Society, a Musicmasters és az Orfeo. 1985-től pedig már a Hungaroton is megkezdte a lemezkiadások sorozatát. Ma már 22 bakelitlemezből hetet átjátszott CD-re a Hungaroton és a Hungaroton Classic is. Olyan kiváló művészekkel szerepeltek itthon, mint Marton Éva és a Magyar Virtuózok Szenthelyi Miklós vezényletével.

ZENESZERZŐI

tevékenysége főleg átiratokból áll, de írt eredeti műveket is, amiben a hárfa mint szóló hangszer és mint kvartett új, eddig még nem ismert hangeffektusokkal gazdagodott. Ilyen irányú hozzájárulása a hangszerirodalomhoz ma már doktori disszertációk témáit képezik. Átiratainak száma meghaladja a kétszázat.



Kínai fiatalok által aláírt Würtzler-kotta
(Géczy Károly tulajdona)

Napjainkban az úgynevezett „zenekari hangszerek” is kiléptek szűk szerepkörükből és szólóinstrumentumokká váltak a fejlődés folyamán: hála az olyan művészeknek, mint Segovia-Williams (gitár), Koussewitzky-Karr (nagybőgő), Rampal-Galway (fuvola), Andre-Marsalis (trombita) stb., akik nemcsak saját átiratokat készítettek, de nagy zenei tekintélyükkel fontos kortársszerzőket is új művek megírására ösztönöztek. Olyan komponisták írtak az együttes számára, mint Ligeti, Hovhaness, Saygun, Bernstein, Takemitsu, Damase, Maros, Durkó, Serly és Stockhausen.

*

Ez utóbbi szerzővel szinte vérontásig menő vitába keveredett a nekik írt darab időtartamát illetően. Annak ellenére, hogy ismerte és nagyra tartotta a szóban forgó alkotóművész tehetségét, mégis szent meggyőződése volt, hogy – amint ő azt kifejezte –, csak „kávés kanállal” lehet a közönségnek adagolni a kortárs zenét, mert különben megcsömörlik, és örökre elidegenedik tőle. Nem járult hozzá Stockhausen, hogy darabját lerövidítse Würtzler. Később aztán mégis belátta, hogy egy negyvenöt perces darabot, még ha az csak teljes terjedelmében előadva válik remekművé, egy kétórás koncerten nem lehet előadni, mert a közönség zenei nevelése bizony egy hosszabb, lassúbb folyamat. E vitában Würtzler végül is győzött, mert később megjelent a mű abban a lerövidített formában, csak más hangszeres összeállításban.

A művész és közönsége közötti kapcsolatnak mindig nagy jelentőséget tulajdonított. Nagy segítséget jelentett ebben program-összeállító képessége. „Minden közönségnek más zenei felkészültsége, igénye van” – szokta volt mondani: és ezt mindig szem előtt tartotta.

Manapság, a tv és videó korában megnőtt a Hárfa Együttes vizuális jelentősége. Igyekezett is nemcsak a lehető legjobb előadó hárfás lányokat, hanem a legszebbeket is kiválogatni: az öltözködésben a divattervező művészet esztétikai lehetőségeit fontosnak tartotta.

Legutóbbi próbálkozása a zenei humor területén nem jártak igazi sikerrel, de a „Yankee Doodle Variációk”, ahol az egyszerű melódiából Bach, Beethoven, Chopin, Debussy, Gershwin és Würtzler zenei stílusában készített invenciózus variációi gyakran megnevettették a közönséget. Az angol Ann Russel páratlan Wagner-paródiáit, Benny Hill zseniális komédiázását nagyon szerette. Az amerikai Peter Shickelét még a Juilliard Zeneakadémiai kezdetek óta figyelemmel kísérte, és P. D. Q. Bach zenei műhelyébe mindig szeretett volna betekintést nyerni. Victor Borge lemezeit is gyakran hallgatta. Ez csodálattal töltötte el, de mindig elismerte, hogy ez egy kivételes talentum és csak keveseknek adatik meg. A „zenei humor területén az istenek nagyon szűkmarkúak voltak a kiosztásnál” – szokta volt mondani.

Született

PEDAGÓGUS

volt. Ösztönösen megérezte a növendékekben rejlő tehetséget, azok korlátait és lehetőségeit: hogy mit lehet abból kihozni csiszolással, anélkül, hogy saját elgondolásait ráerőszakolná. Órákon saját maga játszotta el az összes interpretációs lehetőségeket, és példákkal illusztrálva mutatta meg, hogy az adott növendék művészi alkatát figyelembe véve hogyan kell kihozni a maximumot a darabból szerzőjének intencióit szem előtt tartva.

Mindig nyitott volt növendékei véleménye iránt. Hisz nagyon jól emlékezett arra az incidensre, mikor a Liszt Akadémián a kiváló előadóművész és tanár, Rékai Miklós Kadosával egyetemben vizsgáztatta. Tournier „Téma és Variációk” című művét tanította be neki, de neoromantikus felfogásban. Ő viszont úgy érezte, hogy a mű szerkezete, összhangzattani felépítése, tempó és dinamikai jelzései jogán modernebb felfogást igényel.

A zsűri dermedten hallgatta azt a hatalommal szemben álló kihívást, amikor tanára zenei utasítása ellenére saját interpretációjában adta elő a vizsgadarabot. Játék után bátran megvédte álláspontját. Nem buktatták meg emiatt, és a zsűritagok látszólag Rékai mellett voksoltak, de ezzel szerzett magának egy halálos ellenséget a tanárában. Ez volt művészi életének első nagy tekintélyromboló ellenállása: ezután mindig saját zenei felfogását követte.

Serly Tibor levele Géczy Károlyhoz.
(A szerző tulajdona)

Az amerikai főiskolákon vagy külföldi mesterkurzusokon mindig nyitott volt a különböző pedagógiai irányzatok felé. Annak ellenére, hogy a sok növendék sikeres karrierének megvalósításában saját jól bevált módszerét már kamatoztatva látta, hogy a világon gyakorolt különböző hárfatanítási módszereket közelebb hozza és egyesítse, 1969-ben megrendezte az Első Nemzetközi Hárfaversenyt Amerikában. Meghívást kaptak erre a legnagyobb élő hárfaművészek. Francia, orosz, német, osztrák, japán és magyar művészek vettek részt a nagy seregszemlén.

Még a híres szovjet Dulovát is sikerült nagy nehezen, diplomáciai úton kicsempészni. Minden irányzat képviselve volt itt és a növendékek nagyban profitáltak a különböző munkacsoportok művésztanári előadásaiból. A találkozó átütő sikerét a kerékkötők sem tudták megakadályozni, s azóta már tradíciókká váltak ezek a rendezvények.