2011. május 23., hétfő

Képek az első magyar hangszer-kiállításról

Nem járt rosszul, aki a hétvégén kilátogatott az első magyar hangszer-kiállításra. Egyrészt ingyenes volt a belépő, másrészt különlegesek a kiállított hangszerek, harmadrészt pedig érdekesek az ott kiállító vagy előadó emberek.

Előadás előtt

Sajnos a kiállítást egy kisebb terembe helyezték, ami ráadásul előadóként is funkcionált. Szűkös volt tehát a hely, főképp, ha még meg is szólalt egy-egy hangszer. Ettől eltekintve azonban volt valami eleganciája a dolognak, jutott hely egy kevés történelemnek is, és jó volt látni, hogy hogyan fér el egymás mellett a modern elektromos, a kézzel faragott népi, a különböző stílusok alapján csiszolt és pácolt komolyzenei, vagy éppen a gyermekhangszer. De volt néhány izgalmas történelmi és rekonstruált hangszer is, pl. egy Nemessányi Sámuel készítette brácsa, vagy egy barokkos-bukolikus jelenetekkel díszített aranyozott zongora.

Camac DHC elektromos hárfa
gázlánggal díszítve

Kb. kéttucatnyi kiállító volt jelen, köztük két hárfás is. A Camac három hangszert hozott: egy népi hárfát, egy elegáns pedálos koncerthárfát, valamint egy elektromos, 36 húros dögös modellt kék lángnyelvekkel díszítve. Papfalvy Ferenc ennél több modellt állított ki, köztük egy 36 húros pedálosat is, ami rendkívüli érdekesség és elismerésre méltó.

Hogy a hárfa mennyire központi hangszer a zongora mellett, az Mandel Róbert szombati előadásából derült ki. Különös 19. századi hangszerekről adott elő kutatásai és könyvei alapján rendkívül humoros formában, és szinte minden találmánynál előjött, hogy az adott hangszer feltalálója vagy a hárfából indult ki, vagy azt akarta meghaladni az újításával.

Aranyozott zongora kézi festéssel

Remélhetőleg sok zenész és sok hárfás is ellátogatott a múzeumba. Annál is inkább, mivel egy elejtett megjegyzésből kiderült, hogy a hangszerészek szerint a muzsikusok nem kellően becsülik meg a munkájukat.

A kiállításról további képek láthatók a Facebook-on. A Hangszer és Zene oldalon pedig további beszámoló.