2011. július 25., hétfő

Razglednicák (Radnóti Miklós)

Ez a bejegyzés hónapok óta hánykolódik a blog virtuális íróasztalán. Meglepő lehet, hogy éppen most, a gondtalan szünidő és nyári szabadságok idején közöljük. Az ok, hogy ilyenkor nyáron mindig ellátogatunk a Balatonkenesei Sós-hegyre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tájra. És a katonai temetőbe is, átérezni a lehetetlent, hogy egy ilyen nyugodt és szép helyen is meg lehet halni.

Abban valószínűleg nem lehet vita, hogy a világirodalom egyik legszebb hazafias költeményét egy kikeresztelkedett középiskolai tanár, bizonyos Radnóti Miklós írta. Budapesten született 1909. május 5-én és rövid életét Abdán, 1944. november 9-én fejezte be. Említett versének címe Nem tudhatom.

Radnóti Miklós ifjúkori képe
(Forrás: Revizor)

A hárfa a legkülönfélébb korokban, tájakon és közösségekben sokféle szimbólumként jelent már meg. Itt a blogban is olvasható volt néhány vers és látható volt néhány festmény is, melyek ezt példázzák.

A hárfa képét Radnóti is felhasználta, méghozzá épp a halála előtt írt legutolsó versében, melyet Szentkirályszabadján írt - nem messze az említett katonai temetőtől. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a versben szereplő feszes húr kifejezés valóban hárfát jelent-e, de hát minek?

Razglednicák

(Részlet)

4

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

(Forrás: Radnóti, MEK)



*

Ahogy mondani szokták, az élet a legnagyobb rendező. A hétvégén Norvégiában 95 fiatalt ölt meg egy gyűlölködő őrült terrorista.

Az ő emléküknek is ajánljuk ezt a bejegyzést. Kívánjuk, hogy a világon minden ember szabadságban és boldogságban élhesse le amúgy is rövidke életét.