2013. január 13., vasárnap

Interjú dr. Gaál Erzsébet hárfaművésszel

2012. november 18-án „The Wired Musician” címmel szakmai bemutatót és hangversenyt tartott dr. Gaál Erzsébet hárfaművész, aki hosszú évek óta az Egyesült Államokban él. Néhány aktuális és fontos kérdést intéztünk hozzá az izgalmas és érdekes program után.

- Ön számos magyar szerzőt népszerűsít Amerikában koncerteken és CD-felvételeken, és talán tanítás közben is. Mit tudnak az amerikaiak a magyar zenéről, mi az, ami a legjobban érdekli őket velünk kapcsolatban?

Dr. Gaál: Amikor előadok vagy tanítok, vagy műsort szervezek itt az Egyesült Államokban, bennem is felvetődnek ezek a kérdések. Mivel ezek a kérdések nagyon általánosak, nehéz ezekre konkrétan válaszolni. Annak ellenére, hogy a magyar zenekultúra világhírű, ritkán találkozok olyan muzsikusokkal itt az Egyesült Államokban, akik Liszt, Dohnányi, Kodály és Bartók nevén kívül ismernének más magyar zeneszerzőt. Ha ezt a hárfások nyelvére lefordítom, akkor amerikai hárfásokat leginkább ezen zeneszerzők zenekari hárfaszólamai érdeklik. Például Liszt zenekari szólamai sok örömet nyújthatnak hárfásoknak, vagy például Bartók zenekari szólamai állandó részei próbajátékoknak.

dr. Gaál Erzsébet Budapesten, a MÜPÁ-ban


- Mosshammer Ottó és Würtzler Arisztid évekig élt az USA-ban, de Rohmann Henrik, az Ön első tanára is többször megfordult ott. Mennyire ismerik ott ezeket a magyar hárfásokat?

Dr. Gaál: Amíg ezek a nevek ismertek a magyar hárfás történelemben, itt az Egyesült Államokban kevesen emlékezhetnek már rájuk. Több generációval korábban éltek itt és dolgoztak. Hozzá kell tennem, hogy azóta több más magyar hárfás is vendégszerepelt itt, mint például Lubik Hédy, Maros Éva, Lelkes Anna.

- Ön egy helyütt azt nyilatkozta, hogy világszínvonalú a magyar zeneoktatás. Miben különbözik az amerikai iskola a magyartól? Miben vagyunk mi erősebbek? Mi az, amiben erősítenünk kellene?

Dr. Gaál: Kodály koncepciója fantasztikus alapokat szolgált az otthoni zeneoktatásban. Muzsikus generációk nőttek fel ezeken az alapokon, aminek még ma is hatása van az oktatásban. Az amerilai zeneoktatást nehéz lenne ezzel összehasonlítani, mivel az nagyrészben függ egyedi koncepcióktól az iskolát és az oktatót illetően. Például a legtöbb alsófokú iskolában nincs is zeneoktatás, tehát az iskolán kívüli hangszeres tanárra irányul minden felelősség e tekintetben. Ha ezt hárfásokra vonatkoztatjuk, akkor a magyar hárfások bárhol megállják a helyüket a zenei világban. Amit a magyar hárfások tehetnek annak érdekében, hogy még erősebbek legyenek, az a magyar zeneirodalom ápolása és inspirálása lenne. Azt gondolom, hogy valahol a gyökerekre rendkívüli szükség van ahhoz, hogy művészetünk kibontakozhasson és tudjuk, hol tart a mai magyar hárfazene.

- Milyen hangszere van, melyik a kedvence?

Dr. Gaál: Ez rendkívül személyes kérdés, mert személyisége válogatja, hogy kinek melyik a legmegfelelőbb hangszer. Nekem Lyon & Healy hárfám van, ami minden helyzetben kifogástalanul szolgál a munkámban.

- Magyarországon az egyik legnagyobb gond a hárfavásárlás és a karbantartás. Mennyiben más Amerikában hangszerhez jutni? Mit tanulhatunk az ottani kereskedőktől, hangszerészektől?

Dr. Gaál: Itt az Egyesült Államokban ugyanúgy a legnagyobb gond a hárfavásárlás és a hangszerek karbantartása. Ebből adódóan sok függ attól, hogyan vigyázunk a hangszereinkre, amit meg kell tanulnunk azzal együtt, hogy gyakorolunk a hárfán.

- Köszönjük az interjút!

*

Dr. Gaál Erzsébet honlapja
Dr. Gaál Erzsébet az angol Wikipédián