2016. október 31., hétfő

Gróf Esterházy Johanna (1798-1880)

Mindenszentek (Festum Omnium Sanctorum) és halottak napja (Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) van. Lehetne-e méltóbban ünnepelni, mint egy régen élt hárfás alakjának a felelevenítésével? Lieder Friderika és Guttmann Márta után ismét egy kevésbé ismert hárfaművész életrajza következik itt a blogon.

„De senki se higgye, hogy azt mindenkiért tettem! Nem! Csak az ügyes asszonyokért, akik majd a jövőben élni fognak.”

Indián asszony imája.
Hamvas Béla: Scientia sacra I.

Méltatlanul elfeledett művészről és mecénásról lesz szó, akit ráadásul a német Wikipédia osztráknak titulál. Hogy miképp juthatott idáig a története, az nyilván nem csak a magyar zenetörténet-tudomány hibája. Az „átkosban” kevés figyelem fordult a főnemesi származásúk felé – és akkor még finomak voltunk –, s mind a mai napig nem szokás 1848 igazi arcát láttatni: a nemzeti idea és a szociális eszme egyenrangúságát, egymás mellettiségét, egymást feltételező és kiegészítő jellegét. Az alábbi életrajzból kiderül, hogy a XIX. században még hogyan munkálkodtak az elithez tartozó főemberek, akik ráadásul a kultúra és a művészetek területén is képesek voltak maradandót létrehozni.

A legújabb parisi divat nőknek
(Honművész, 1840. július 2., 53. szám, 435. old.)

Galántai gróf Esterházy Johanna 1798. szeptember 5-én született a Batthyány családba, s Bécsben, 1880. június 8-án hunyt el. A közben eltelt nyolc évtized során keményen dolgozott, s mindig volt figyelme a körülötte élő, szenvedő emberekre. Férje Galántai gróf Esterházy Alajos (1780-1868) kamarás és alezredes, a híres család cseszneki ágának a tagja volt. 1818. május 20-án kötöttek házasságot, ami épp fél évszázadon állt fenn, gyermekeik nem születtek. Talán ez utóbbi is hozzájárult, hogy olyannyira nyitottá váltak a világra és az emberek gondjaira. Mindazonáltal családi vonás, a korszellem megnyilvánulása is volt ez. Johanna apósa, a szabadkőműves gróf Esterházy Nepomuk János például Mozart támogatója volt.

Nem tudni, hogy az asszony hogyan, miért kezdett éppen hárfázni. 1836-tól azonban már kora egyik legnagyobb hárfaművészénél, az angol Elias Parish Alvarsnál folytatta hárfatanulmányait. Nagylelkű mecénás és jó tanítvány lehetett, amit bizonyít, hogy Parish Alvars 27 hárfás művét ajánlotta neki. Mi több, 1842-ben maga Chopin is szerepeltette Gesz-dúr Impromptujének (Op. 51.) ajánlásában.

A Chopin op. 51 kézirata, a jobb felső sarokban az ajánlás.
(Forrás: Wikipédia)

1849 elején Parish Alvars váratlanul elhunyt Bécsben, mindössze 40 évet élt. Johanna következő zenetanárja Dunkl Nep. János zongoraművész lett. Dunkl Liszt Ferenccel együtt részt vett a bécsi felkelésben, ennek bukása után menekülni, bujkálni kényszerült. Tehetségét jelzi, hogy Liszt, Carl Czerny és Anton Rubinstejn tanítványa volt. 1852-ig dolgozott Johannával, ezt követően Pestre költözött s a Rózsavölgyi kiadó egyik vezetője, illetve résztulajdonosa lett.

Férfidivat.
(Honművész, 1840. július 2., 53. szám, 499. old.)

Johanna ezt követően Bécs Hietzing kerületében telepedett le, s haláláig a Villa Schopp-ban élt. Új tanára, Johann Dubez zeneszerző, hárfa- és gitárművész csaknem negyedévszázadon át, 1875-ig állt a szolgálatában. Dubezről és kiváló zenész-, illetve hárfás testvéreiről már írtunk egy korábbi cikkben. Itt csak annyit jegyzünk meg róluk, hogy a szegénysorból származó Dubez testvérek ugyancsak Parish Alvars tanítványai voltak, így alappal feltételezhető, hogy taníttatásuk költségét legalább részben Johanna állta.

Igen kevés információ érhető el az Esterházy házaspár, s személy szerint Johanna életéről, munkájáról. Kép sem található róla az interneten. Szerencsére egy-két hírlapi tudósítás és hivatalos dokumentum megőrizte néhány adományának az emlékét. Az 1838-as árvíz idején férje 20, ő 50 Ft-tal járult hozzá a rászoruló pozsonyiak segélyezéséhez. 1847-ben a felvidéki éhínség idején (Rothschild báróhoz hasonlóan) 1000 Ft segélyt fizetett a rászorulóknak. A hivatalos lista szerint egyébként más főnemesek 5 Ft-tól 300 Ft-ig terjedő adományokat tettek.

Végül következzék a legutolsó, ugyanakkor legjelentősebb jótékonykodás: halála után alapítvány jött létre, amelyet a belügyminiszter kezelt, s amelynek vagyona 278 650 Ft volt. A vagyon mértékére jellemző, hogy az alapítvány még 1922-ben is működni tudott, illetve, hogy az országos lelencházi alap vagyona kisebb, „mindössze” 219 100 Ft volt.

Fiatal család divatja.
(Honművész, 1840. július 2., 53. szám, 451. old.)



Hamvas Béla szerint az élet egyetlen értelmes célja a másokért való önzetlen munkálkodás. Hogy az Esterházy házaspár munkája és pénze hány művésznek, hány rászoruló szegénynek és betegnek segített az évtizedek folyamán, azt nem lehet megmondani. Mindenesetre rémisztő, hogy történelmünkből és kultúránkból ki tudtuk törölni az emléküket. Az alábbi felvételen Ciffra György játssza el a Johannának ajánlott Chopin impromptut.


Forrás:

2016. október 28., péntek

Florence Sitruk (1974-)

Mindig öröm tehetséges, ugyanakkor szorgalmas és szeretetteli emberekről írni. Florence Sitruk ilyen ember, aki egyensúlyt talált művészet, tudomány és család között. Alább az ő életrajzát közöljük egy apró megjegyzéssel. Nem ő az első világszerte ismert hárfás, akiről úgy írhatunk, hogy a magyar kultúrának van némi köze a zenei fejlődéséhez. Deborah Henson-Conant rövid ideig Budapesten élt, és egyik lemezének is Budapest a címe. Florence Sitruk hivatalos életrajzában is számos magyar név szerepel...

Florence Sitruk
(2009)
Florence francia-német családban született a németországi Heidelbergben 1974-ben. Hatévesen kezdett hárfázni, első koncertjét két évvel később adta. Kezdetben a Winterthuri Konzervatóriumban, a Stuttgarti Konzervatóriumban és a Strasbourgi Konzervatóriumban tanult, majd a világhírű párizsi Conservatoire-ban Marielle Nordmann tanítványa lett. Hárfatanulmányaival párhuzamosan zenetudományt és filozófiát is hallgatott a Freiburgi Egyetemen, s Robert Hill csembalótanár, a régi zene szakértője is tanította. Ezt követően a bloomingtoni Jacobs School of Music-ba nyert felvételt, ahol Susann McDonald hárfás és Sebők György zongorista és zenetanár képezte őt tovább. Sebők megjósolta, hogy egyszer „az egyik legfinomabb művész lesz a maga területén”. Még később Kurtág György és Rados Ferenc mesterkurzusaira is eljutott, és ezeknek a mestereknek a nevét is büszkén említi az életrajzában.

Szólistaként és zenekari hárfásként sokat szerepel a világ jelentős színpadain. Első fontos koncertjét 15 évesen adta a Végh Sándor dirigálta Camerata Academica Salzburg együttesével. Rendszeresen fellép a Lucerne Festival Strings, a Stuttgart Chamber Orchestra, a Dresden Philharmonic, a Freiburg Baroque Soloists, a Lithuanian Philharmonic, a St. Christopher Chamber Orchestra, a Neusser Kammerakademie, a Deutsche Symphonie-Orchester Berlin és a Berlin Philharmonic zenekarokkal. Világpremiereken olyan szerzők műveit játszotta, mint Ami Maayani, Kurtág György, Farkas Ferenc és Robert HP Platz. Kamarazenészként szívesen játszik együtt a vilniusi Čiurlionis String Quartettel, Rachel Harnisch szopránnal, Stella Dufexis mezzoszopránnal és Bodoky Gergely fuvolással.

Huszonhat évesen vendégprofesszor lett a Litván Zeneakadémián. A genfi Zeneművészeti Egyetemen 2005 óta tanít. 2008-ban a Tokiói Tech Egyetemre hívták, Krakkóban pedig 2014 óta oktat. Utóbbi helyen Marielle Nordmann-t váltotta a katedrán. 2008-ban alapítója volt a teignmouth-i Elias Parish-Alvars Hárfafesztiválnak. 2010-ben egy svájci kortárs kamarazenei fesztiválnak, 2013-ban a Nemzetközi Izraeli Hárfaversenynek lett a művészeti vezetője. 2016-ban beválasztották a 10. Amerikai Nemzetközi Hárfaverseny zsűrijébe.

Három gyermek, köztük két ikerfiú édesanyja. Családjával Berlinben él.

Itt a blogon kétszer is írtunk róla. Először 2012-ben, amikor mesterkurzust és „Hommage à György Sebők: 90th anniversary of the world-famous pianist and padagogue” címmel koncertet adott. Másodszor 2013-ban, amikor szintén nálunk koncertezett.

Érdekesség, hogy 2016-tól Krakkóban tanítványa Nizalowski Fanni magyar hárfás, a Passed együttes tagja.

Életrajzi adatok: